Jobb autózni

A buszon, villamoson, vagy

bármilyen tömegközlekedési eszközön

utazva állandóan ilyesmiket hallok:

“Az amerikaiak hülyék!”

“A muszlimok terroristák!”

“A baloldaliak nem normálisak!”

“A jobboldaliaknak elment az eszük!”

“Mint gondolnak ezek a buzik?!

és még így tovább, acsarkodnak, meg

okádják az ostobaságokat az emberek,

amely szétfolyik a buszon, az utcán,

a városban, a világon…

Az autóban ülve nem hallok ilyesmit,

nyugodtan vezetek, és kedves ismerőseimre

gondolok, akik között még amerikai is van,

meg ilyen-olyan ember, ilyen-olyan oldalról,

jól megvagyunk, szeretem őket.

Kocsimmal átgázolok a mocskon, és fütyörészek…

 

Black Friday

40% 50% 60% sőt 70%

mosógép, iPhone, kávéfőző

csillogó króm szépségek

fényes műanyag kacatok

szélesen mosolygó nagyképernyők

ordítás mindenhonnan:

olcsó, neked csak, most!

fekete szívű, idegesen tolongó

mindent-vásárló emberek

most, gyorsan, mindenképpen…

visító gyerekek, szemükben

Pokémonok, színes kavargás

robot is kell, szörny is kell,

kell, kell, kell,

egy kis nyugalom kéne, meg

melegség, béke, szeretet

40% 50% 60% sőt 70%-ért…

Kávéautomata blues

Espresso, feketén, kevés cukorral –  ébredéshez, korán reggel

Caffe latte, sok tejjel – csak könnyedén, délelőtt

Caffe Macchiato – ebéd után, ha jól esik

Cappuccino: olasz, holland, brazil – bármikor

Forró csoki – édes desszertnek, késő délután.

Olcsó porokból, százforintos mennyország

néhány perc pihenő, némi ábrándozás –

talán egy teraszon, valahol Rómában,

napsütés, langymeleg, zúgó kismotorok

fényképezőgépes tarka turisták, vaku villan…

… kék neonfény villan az iroda plafonján,

asztal, papírok, monitor, billentyűzet,

kukába dobott, üres műanyagpohár.

Őrültek

Megőrült mindenki, a világ,

az ország, a város, még

a rendes szomszédok is.

Állandóan, mindenhol

vigyázva kell kerülgetni őket:

a munka lihegő őrültjeit

a politika kiabáló őrültjeit

a vallás ájtatos őrültjeit

a szerelem szomorú őrültjeit

a vásárlás léha őrültjeit

az “igazság” ideges őrültjeit

az “elvek” karót nyelt őrültjeit

meg ezerféle más őrültet…

 

 

Tücsökzene

Éjszaka a tücskök zenéjét hallgatom

Végre nem emberek énekelnek

az összetört, szomorú szívükről,

vágyakról, álmokról a másikról.

Csak ciripelést hallok, furcsa

zenét, amiben úgy tűnik minden

benne van, az egész éjszaka,

a világ, én, a múlt, meg a jövő…

aztán elalszok…

Másnap némileg csalódottan olvasom:

“A hímek ciripelésükkel csalogatják

párzásra a nőstényeket.”

 

 

Tengernél

Gondjaimat leáztatta a tenger

a parton gyerekként keresek

kagylót, csigát, furcsa köveket,

erős várat építek a homokba,

hallgatom a tenger mormoló dalát,

a nagy messzeségben, ahol az ég

és a tenger égszínkéken összeér

keresem a szakállas Poszeidónt,

meg vígan úszó, okos delfineket,

aztán a sziklákon mászkálok,

mint egy izgatott felfedező,

aki először jár ezen a vidéken

aztán úszok a tengerben

gyorsan sikló hal leszek,

aztán kijövök, megtörölközök

nem tart már sokáig” – gondolom.

És újra egy irodában ülök,

verem a klaviatúrát, körülöttem

ideges, a munkától megbolondult

emberek, de a monitor mellett

ott egy sima, fehér kő a partról,

ami megvéd az őrületükről.

 

 

Raktárosok

Hajnalban kelnek a panellakásukban,

ahol nyáron fuldokolnak az emberek

egész nap géppel vagy kézzel pakolnak

palettákat, dobozokat, vasszekrényeket

közben sokat nevetnek, viccelődnek,

ha pedig mérgesek, akkor ordítanak,

egymással, meg akivel csak tudnak,

kimennek a cigizőbe, szívnak egy slukkot

a szabadságból, amiből kevés van nekik,

szünetben beszélgetnek, olcsó ebédet esznek

munka közben szeretik, és gyűlölik egymást,

aztán leteszik a műszakot, otthon vannak a

családdal, vagy kétségbeesve egyedül,

olcsó sört isznak, az álmaik viszont drágák

aztán másnap hajnalban felkelnek megint

a panellakásukban, ahol kicsi az erkély

egész nap géppel és kézzel pakolnak

palettákat, dobozokat, vasszekrényeket

erősek, kemények, mint a farkasok

de nem tudom boldogok-e vagy sem.