212-es busz

Több éve ugyan az a busz, 7:02,

a buszon ugyan azok az emberek

az állandóan köhécselő, elegánsan öltözködő öregúr

a mobilján örökké logikai játékokkal játszó szőke lány

a mindig nagyon fáradtnak, nyűttnek tűnő fiatal srác

az egypetéjű iker-lányok, akik szinkronban mozognak

a tarkabarkán öltözködő, furcsán nyugodt tekintetű tinilány

az üzött anyuka, az örökké marakodó két fiával…

minden nap ugyan úgy, de minden nap mégis másképp

más a fénytörés, más az idő, más a kedvünk

szomorúak, boldogok, egykedvűek, álmosak vagyunk.

Minden nap kicsit más, és lassan mi is mások leszünk

ahogy nézelődök, hirtelen ott látom magamat ülni,

fiatalabban, kevesebb szomorúsággal, de kevesebb erővel

megpróbálok a jövőbe nézni, de csak a Dunát látom alattunk,

amikor később szépen sorban leszállunk, azt kívánom, hogy

legyen szép napunk, mindenkinek“.

 

Utazás és zene

Trapper-Schoepp-13

Gyakran felkerekedek az ország különböző részeit felfedezni, elsősorban a nemzeti parkokat, hegyeket, erdőket, eldugott helyeket. Kocsival megyek, mindenféle úton, az autópályától kezdve, a legszedett-vedettebb makadámutakon. Amikor a legtöbb ember még az ágyban van, és a nyomorúságos Facebook posztokat nézegeti, én már valami nagyszerű felé tartok. Mert hát a valóság, és a természet, illetve az út közbeni találkozások sokkal többet nyújtanak. Maga az utazás – amelynek izgalma már egész héten a bőröm alatt viszket – pedig megunhatatlan, rengeteg élményt ad – meghökkentő helyeket és érdekes embereket ismertem meg. A kocsiban gyakran szól Trapper Schoepp, a fiatal amerikai énekes, akinek dalaiban blues, americana, country, folk és persze rock keveredik. Valahogy a dalai hozzátapadtak az utazásokhoz – ahogy száguldok az autópályán, és szaladnak mellettem a szántóföldek, falvak távoli templomtornyai, az égen a felhők vagy éppen ellenkezőleg egy hegyen morog felfelé lassan a kocsi. Valahová tartani, és megérkezni – egyaránt remek érzés.