Címke: vers

Pálinka blues

On Szerző: K.R.Á.itt: egy fotó/egy sztori, versMegjegyzés hozzáfűzése

p1017689aa.jpg

 

A pálinkát egyszerű, kicsi hármas pohárból isszuk.

A szilvát, almát, körtét, cseresznyét

szépen sorban, finom sörrel kísérve.

Az első után melegséget érzünk szívünk csücskében

A második után egyre többet mosolygunk kajlán

A harmadik után egyre nagyobb lesz víg hangunk

A negyedik után bátrak leszünk és erősek

Az ötödik után már mindenre képesek vagyunk

A hatodik után mi vagyunk a legnagyobb filozófusok és költők

A hetedik után kissé borússá válik kedélyünk

A nyolcadik után komoran meredünk a mára

A kilencedik után kósza reménnyel tekintünk a holnapra

Végül jó éjt kívánunk és magunkat húzva-vonva aludni térünk…

Idő II.

On Szerző: K.R.Á.itt: vers1 hozzászólás

Fiatalon, önfeledten szórtam zsebemből az időt

akárhol is jártam éppen, csengve hullott szerte-szét

Mostanra zsugori gyűjtögető lettem,

mint álmai előtt Ebenezer Scrooge, így

ládába zárom az időt, erős lakatot teszek rá

a kulcsot kapzsin, féltve rejtegetem, mégis

időm pedig egyre csak fogy és fogy…

Győzni

On Szerző: K.R.Á.itt: vers2 hozzászólás

A legtöbben győzni akarnak – mindig,

de nem tudják igazán, hogy miért.

Az óvoda óta kell ilyesmiket hallgatnom:

Én ezt jobban tudom! Én ezt jobban csinálom!

Én leszek az első! A legjobb leszek!

Lenyomlak simán! Győzni fogok érted!?

Értem én, csak éppen köpök rá, nem érdekel,

mert én senkit sem akarok legyőzni,

csak önmagamat.

Szotyola

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, vers2 hozzászólás

Gyerekként a szotyolát köpködtem apámmal a meccsen,

a Csepel-pályán, mindenféle meccs nézése közben,

– a szotyi száraz volt, sós, zörgő papírzacskóban –

aztán rájöttem, hogy olvasni jobban szeretek,

így a könyvek lázas bújása közben is szotyiztam

szépen egyesítve a proliságot, a magasirodalommal.

Szavak

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, vers3 hozzászólás

Szavaim

olajosan mázolódnak szét a szélvédőn

vagy

lehullanak a földre, majd ellepi őket a por

vagy

lemossa őket az eső a párás ablaküvegről

vagy

kihunynak a nyugtalanul vibráló monitoron

de mindenképpen eltűnnek…

 

Paterson

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalomMegjegyzés hozzáfűzése

MovieReview-Feb13-2

 

Sohasem gondoltam volna, hogy egy egész film szólhat a csak költészetről.

Jarmusch persze mindig meglep kicsit, most éppen a Patersonal, benne

egy verselő buszvezetővel – neki egy hetével, kutyástul, feleségestül

egyszerűen, mintha nem történne semmi, nincs nagy dráma,

nem hal meg senki, nem csalnak meg senkit, nem robban fel semmi

csak éppen

megtörténnek szépen a dolgok – az élet – mennek a hétköznapok,

amit átsző finoman a költészet, amit ha akarunk észreveszünk,

éppen, úgy mint Paterson, a kicsit méla buszvetető,

mert a költészet persze ott van mindenhol:

egy eldobott csikkben, egy kávésbögrében, a délutáni fényekben,

egy jól bevett kanyarban, az este füstös levegőjében, stb, stb…

 

Kávéautomata-blues II.

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Álmosan álljuk körül a gépet

örömmel, megnyugodva halljuk,

amikor lassan csorogni kezd

a kávé a kis plasztikpohárba

“Üzemanyag. Kell egy ébresztő…”

ilyeneket mondunk, és közben

szépen búg a gép, a kávé csorog

rövid, hosszú, fekete, cukorral

cukor nélkül, vagy csokival.

“Az istenek itala” – szól valaki,

egyetértünk vele, bólogatunk,

majd mindenki siet a maga dolgára,

a gép pedig mint valami bálvány

dicsőn, csendben, neonfényekkel villog.

 

 

Szökés

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Úgy tűnik, hogy végtelen az út,

bármilyen gyorsan is hajtok

120, 130, 140, 150…

a Nap közben lemegy, sötét lesz

az égen csillagok villannak

bennem meg emlékek,

amelyeket azt hittem elhagytam,

bármennyire is száguldok

az idő mintha az utastérbe

szorult volna, nyúlósan, sűrűn

kavarog, és az ablakra

vetít arcokat, helyeket, képeket

régi érzések söpörnek át rajtam,

aztán kiröpülnek a nyitott ablakon,

de újabbak jönnek, csak jönnek

a pálya menti lámpák fénye

fényes csíkká  nyúlik,

közben zene szól –

“Now drive me far – away, away, away”*

de nem segít, az idő árad tovább…

 

 

*Deftones –Be Quiet And Drive (Far Away)

 

Bús vers sörrel

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, vers2 hozzászólás

Az Öregember ma is Jobb, mint otthonban ült, és a szokásos sörét kortyolta. Messze jártak a gondolatai, miközben nézte nagy korsó sörét, majd írni kezdett:

Aranyló délutáni fény süt át a korsón

a pillanatok úgy pattannak el, mint

a sörben a buborékok, amelyekben

régi arcokat, régi helyeket látok

az arcok tulajdonosaival tán’

soha többé nem találkozom,

a csodajó helyeken nem járok

soha többé – szép tereken,

kopott, öreg házak között,

eldugott kocsmákban, vagy

valamelyik ősi tenger partján…

Helyette csak minden nap

emlékezek egy régi életre,

amely talán nem is az enyém,

lehet csak ebben a korsóban,

ebben az arany kavargásban létezik,

bár úgy volna, bár úgy volna.

Miután az Öregember leírta ezeket a sorokat, megjelent az asztalnál, egyik régi cimborája, Béla – aki még élt – , és kutyája, akit szintén Bélának hívtak. A hórihorgas Béla leült vele szemben, rendelt egy sört, elolvasta az irományt, majd így szólt ősz fejét csóválva: Ejh, mit sajnáltatod magad!? Még élünk cimbora, 60 éve vagyunk barátok, tudunk járni, tudunk inni! Minek írsz ilyen badarságokat?! Béla kutya, aki maga is vén volt – 15 éves – helyeslően vakkantott.