Az emberek olyanok néha mint az öszvérek

Lehajtott fejjel, szelíd-megadóan hagyják,

hogy rájuk tegyék a vas zablát,

aztán valamilyen díszes, de nehéz nyerget,

meg egyre súlyosabb, nagy málhákat,

és így poroszkálnak keresztül az életen,

pedig erre senki sem kényszerítette őket,

mert igazából nincs is gazdájuk, csak nem tudnak róla.