Az öreg budai házak között sétálok,

nagyok, régiek, és koszos a faluk,

de a kosz nem csak a kipufogógáztól van,

régi emlékek rakódtak a falakra,

mindenfélék: találkozások, szerelmek,

örömök, szomorúságok, bolondságok,

vagy éppen a hideg számítás szürkén

elmázolt, zavaros, szürkés nyomai…

Érzem őket, de túl maszatosak a falak,

és nem tudom különválasztani mi micsoda.

Én is érzek most – nem is tudom mit,

de dobogva árad szét belőlem, így

én is összemázolom vele az vén

falakat, ahogy elsétálok mellettük.

Valaki egyszer talán érezi majd,

hogy itt jártam és ott van valami kosz belőlem.

 

(2018. december 13.) …Neked…