Pár sör után vagyok, és hazafelé megyek

a budai utcák és házak csendben hallgatnak

a sötétség megint megnyerte a meccset –

az utcai lámpák csak szelíd, piszkos fényt vetnek

a fényben minden konkrét, látható, tapintható

a sötétség viszont egyfajta kétes lehetőség,

a lámpák lyuggatta szurkos, fekete lepel bármit rejthet,

ezért szeretem az éjszakát, a sejtelmek miatt, hogy

tartogat valamit az embernek, ami nem lát…

…csak reggel, józanon, amikor már felkelt a Nap.