Reggel a hegy tetején teljes köd és lovecraft-i hangulat.

Jóformán semmit nem látni Budapestből,

csak a város moraját hallani.

Minden szürke, fakó, és színtelen

Én, meg néhány turista lézengünk a ködben, mint a kísértetek.

Várjuk, hogy kisüssön a Nap, hogy újra

élő emberként sétáljunk, és csodáljuk a színeket.