Lassan és nyugodtan csorgok
a kocsimmal a belvárosban
és kifelé bámészkodok
körülöttem morog a többi vas,
remegve izzik a levegő
a forróságtól és az idegességtől
hiába,
egyre több az autó,
egyre több az ember,
egyre több az őrült,
egyre nagyobb a rohanás
egyre gyorsabb minden
saját magunkat rég lehagytuk…
Nem sietek,hagyom hogy megelőzzenek,
tudom, hogy ez nem egy verseny…,
Néha langyos délutánokon mintha
emlékeznének erre az emberek
és csak sétálnak gondtalanul…