Egy vers még 2019-ből…

Napokig szürke köd borított mindent

a fákat, a várost, a benne botorkáló embereket

mintha szürke hályog lett volna a szememen

minden régivé halványult és szürkült

mintha saját életem emlékei között jártam volna

egy fekete-fehér, régi-régi filmben,

túl sokáig éltem ebben a városban

ideje lenne máshová költözni,

ott olyan lennék, mint egy újszülött

így járkáltam furcsa hangulatban egy hétig,

aztán végre, csak kisütött a nap.

Fotó: saját.