Címke: vers

Koszos falak

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Az öreg budai házak között sétálok,

nagyok, régiek, és koszos a faluk,

de a kosz nem csak a kipufogógáztól van,

régi emlékek rakódtak a falakra,

mindenfélék: találkozások, szerelmek,

örömök, szomorúságok, bolondságok,

vagy éppen a hideg számítás szürkén

elmázolt, zavaros, szürkés nyomai…

Érzem őket, de túl maszatosak a falak,

és nem tudom különválasztani mi micsoda.

Én is érzek most – nem is tudom mit,

de dobogva árad szét belőlem, így

én is összemázolom vele az vén

falakat, ahogy elsétálok mellettük.

Valaki egyszer talán érezi majd,

hogy itt jártam és ott van valami kosz belőlem.

 

(2018. december 13.) …Neked…

 

 

Adminisztráció

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Azt hiszem a költészet is egyfajta adminisztráció.

A gondolatokat és érzelmeket elő kell bányászni

a tudat furcsa káoszából, ahol nagy a rendetlenség

majd akkurátusan rendszerezni kell őket,

szépen aprólékosan szavakba önteni,

aztán figyelmesen mondatokba fűzni,

a mondatokat katonás sorokba rendezni,

majd végül az egészet iktatni kell:

papírra vetni vagy posztolni,

és kész is vagyunk.

 

(Neked, aki szintén nagyra értékeled az adminisztrációt).

 

Csak úgy…

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Csak úgy odaadtam a lelkemet
– nem is tudom miért pont Neked –
amit egy ócska, leragasztott dobozban tartok,
és senkinek sem mutatok meg, most mégis
felnyitom, és kiveszek belőle:
fájdalmat, szomorúságot, fáradt emlékeket,
meg valamennyi szépséget, egy kis örömöt.
Te elvetted és kedvesen megköszönted,
én pedig végre megnyugodtam.

 

…Neked…

 

Öszvérek

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Az emberek olyanok néha mint az öszvérek

Lehajtott fejjel, szelíd-megadóan hagyják,

hogy rájuk tegyék a vas zablát,

aztán valamilyen díszes, de nehéz nyerget,

meg egyre súlyosabb, nagy málhákat,

és így poroszkálnak keresztül az életen,

pedig erre senki sem kényszerítette őket,

mert igazából nincs is gazdájuk, csak nem tudnak róla.

 

 

Végül is

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Végül is nem tudom elmondani

ki vagyok valójában, mi van

furcsa szívemben, meg lázas agyamban

csak valami dadogást hallanak az emberek

felmászok egy magas hegyre, talán Ő tudja

vagy az a szarvas, akivel véletlenül találkoztam

és néztük egymást hosszú percekig

vagy a vadkan, akitől elbújtam, hogy ne lásson

persze, ők sem tudják, de nem szólnak semmit

az emberek bezzeg szólnak, locsognak, hajtják a magukét:

ilyen és olyan vagy, ezt mondod és azt mondod

de nem vagyok ilyen és olyan

és nem ezt mondtam és nem is azt mondtam

Tehát. Végül nem is tudom elmondani ki

ki vagyok valójában, mi van

furcsa szívemben, meg lázas agyamban.

Körülírom legfeljebb…

Algoritmus

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

 

Ő azt hiszi, hogy én azt hiszem

Én azt hiszem, hogy ő azt hiszi

Ő azt érzi, ami én nem tudhatok

Én azt érzem, amit nem tudhat

Ő azt hiszi, hogy tudja mit szeretnék

Én azt hiszem, tudom, hogy mit szeretne

Ő azt írja, de én félreértem

Én azt írom, de Ő félreérti

Ő azt hiszi, hogy tudja ki vagyok

Én azt hiszem, tudom, hogy kicsoda Ő

De egyikőnk sem tud semmit.

Az algoritmus tud mindent.

Mindketten máshogy érzünk,

de az algoritmus érez helyesen.

Az algoritmus boldog, mi pedig

egyedül maradunk, és nem találkozunk soha.

 

Ihlető: Black Mirror

 

Kiütés

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Igaza van Bukowskinak. Az írás:

“legyen nehézsúlyú küzdelem”

tegnap tizenkét meneten keresztül végigpüföltek

éjfél után még mindig ütöttük egymást

én meg a világ, a valóság, a realitás,

úgy küzdöttem, ahogy a nevem kívánja

– a Rudolf annyit jelent: büszke farkas –

mégis a földre vittek, amikor pedig

rám számoltak, nem mozdultam,

csak feküdtem bénán

összeverten, legyőzötten, fáradtan,

de nagyon boldogan.

 

 

 

Esti séta

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, vers1 hozzászólás

Este volt, és szúrós hideg, mégis

barátságosan mormolt a város:

minden lehetséges, minden rendben van

erős és fiatal vagy – még -, szétvet az energia

a gondolatok pedig szikrázva csaptak össze

a fejemben, és pattantak ki az ég felé

majd otthon egy üvegbe gyűjtöttem őket,

hogy majd később talán jók lesznek valamire,

mégis nyugtalan voltam, csak feküdtem az ágyban,

aztán nehezen belecsúsztam az álmok

furcsa, széteső, a semmibe omló hullámai közé

reggel felébredtem, és éreztem, hogy öreg vagyok

hiszen már minden héten ugyan azt vásárolom:

ugyan azt a kenyeret, sajtot, vagy éppen csokoládét

egyre korábban kelek, egyre fázósabb vagyok

ősz csíkok csavarodnak a homlokomra, ha pedig

vendégek jönnek ugyan úgy integetek utánuk

mint ahogy utánam integettek a nagyszüleim.

 

 

 

 

Egy szobában

On Szerző: K.R.Á.itt: irodalom, versMegjegyzés hozzáfűzése

Ez van,

munkaállomás, fitness-bérlet,

szelfi bárhol, fesztiválok – ha lehet olcsón,

kóla, vagy pia, csak sok legyen

utazás, ha lehet gyakran

legyen minél kényelmesebb,

nyomorult férgek forognak boldogan,

a rothadó ételmaradékban,

kell-e más? egy kis edzés

protein, mozi, pihi

Mégis van más is

felragyogó gondolat, alkotó őrület,

magányos esték könyvekkel,

szalonspicc, sör és Bukowski

beszélgetés egy gondolkodó emberrel

valahol egy szobában.