A csöndes, álmos partot békés hullámok csapkodják, halkan loccsan a köveken a víz. Minden lassú, a mozgás, a gondolatok, az érzések. Egy, a parton álló fűz jobbra-balra hajladozik, dús lombjának vége a tóba lóg. Egy stéghez kikötött fa ladik nekiütődik a stég vaslábának, és ütemre koppan. A száraz, magas nád sustorog valamit az időről. Hirtelen a nádasból récék rebbenek fel, és tovaszállnak. Egy cikázó, ezüst hal csobban, és fodrot vet a vízen. Messze, bent egy csónak ring, benne egy horgász gubbaszt és várja az ezüst halat. A horgász feletti sárgás felhők magukat nézik a Balaton tükrében. A Nap lassan ellobban, még nagyobb a csend.