Az öregedő fickó minden nap kora reggel kezdte az ivást a Jobb, mint otthon nevű presszóban. Letelepedett az utcára néző ablaknál lévő asztalhoz és onnan nézete az egyre élénkülő, fortyogó várost. Fröccsöt ivott, cigizett, és gondolkodott. Lényegében végigitta a napot, magát az alkohol filozófusának, a füst királyának tartotta.

Eközben fiatal férfi nagy lendülettel ment munkába. Elegánsan, jól fésülten, munkája fontosságának tudatában – elégedett legyen az ügyfél, a főnök, a cég. Szeme sarkából észrevette a presszóból kibámuló loncsos férfit – már megint itt ül ez a naplopó – gondolta magában, miközben a villamoshoz sietett.

A piáló fickó eközben arra gondolt, amikor még ő szaladt reggelente munkába és még sok haja volt.